A vezetés magányossága
„… hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:17)

Mózes azt mondta Istennek: „… miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” (4Mózes 11:11). Isten válasza ez volt: „Gyűjts össze hetven férfit… Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:16–17). Ismerd fel, melyek Istentől kapott erősségeid, a többi feladatot pedig ruházd át olyanokra, akik abban jók, ami neked nem annyira megy.

Az Úr megáldja népét békességgel. (Zsolt 29,11b)

Mivel tehát megigazultunk hitbõl, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5,1)

Olvasmányok: Jn 6,1-15 és ApCsel 2,41-47

Lekció:Mk 8,1-9 Róm 6,19-23

Igehirdetési ige:2Móz 16,2-3.11-18

Július 19.

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm 5,1)

Haragban lenni valakivel rossz dolog.

„Jézus… szertejárt, jót tett…” (Apostolok cselekedetei 10:38 NKJV)

A Biblia azt mondja: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett…” (ApCsel 10:38). Amikor valakit Isten Lelke vezet, akkor nem arra összpontosít, hogy jól mutasson, hanem, hogy jót tegyen. Azt mondod, túl elfoglalt vagy? Senkinek sem volt Jézusnál több dolga, ő mégis mindig kész volt segíteni a szükségben lévőkön. Lukács evangéliuma 10.

Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. Írva van ugyanis róla: „Gyalázóid szidalma engem ér.” Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vígasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.

Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja õ, hogy melyik utat válassza. (Zsolt 25,12)

Legyetek tehát Isten követõi mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket. (Ef 5,1-2a)

Olvasmányok: Jn 19,31-37 és Mt 6,16-18

Július 17.

"Legyetek tehát Isten követõi mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket..." (Ef 5,1-2)

A Krisztus melletti döntésünk egy élménybõl táplálkozik, s ez az elkötelezõdés mindnyájunk életében eltérõ módon történik.

,, Mondják el a nemzetek között ,maga Isten lett a király.

( 1 Krón 16 : 31) .Izrael második királya, maga felvitte a szövetség ládát Jeruzsálemben.Ezen az örömteli alkalmon Jéviták dicséretet zengtek Istennek. Az énekükben a mai napi szövegben  olvasható jelentőség teljes  szavakat foglaltak .Felmerülhet bennük a kérdés,hogy ha Isten örökké király mit jelent az,hogy ő lett a király .Amikor Isten kifejezésre juttata hatalmát,vagy kinevez valakit a képviselőjének,akkor bizonyos értelemben királlyá válik.Nagyonfontos,hogy ezt tisztán értsük.Mielőtt Dávid meghalt Isten ígéretet tet neki,hogy az uralma örökké fennmarad :,, fölemelem magamat teutánnad,aki belőled fog származni , és megszilárdítom királyságát

( 2 Sám 7 : 12  , 13  ) .

ApCsel 14,1: Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 

ApCsel 14,2: De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 

ApCsel 14,3: Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 

ApCsel 14,4: A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 

ApCsel 14,5: De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 

ApCsel 14,6: Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 

ApCsel 14,7: és ott hirdették az evangéliumot. 

ApCsel 14,8: Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 

ApCsel 14,9: Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 

ApCsel 14,10: Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. 

ApCsel 14,11: Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" 

ApCsel 14,12: Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 

ApCsel 14,13: Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 

ApCsel 14,14: Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 

ApCsel 14,15: és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt?