2015. december  3.

Amikor Isten távolinak tűnik
„Várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem.” (Ézsaiás 8:17)

Úgy érzed, Isten távol van tőled? Floyd McClung ezt írta: „Egy nap arra ébredsz, hogy minden »lelki érzésed« eltűnt. Imádkozol, de nem történik semmi. Megdorgálod az ördögöt, de ez sem változtat semmin. Lelkigyakorlatokat végzel, megkéred a barátaidat, hogy imádkozzanak érted, megvallod minden bűnödet, ami csak eszedbe jut, bocsánatot kérsz mindenkitől, akit csak ismersz. Böjtölsz. Még mindig semmi. Elkezdesz azon töprengeni, vajon meddig fog tartani ez a lelki búskomorság? Úgy érzed, imádságaid visszapattannak a plafonról, és teljes elkeseredésedben így kiáltasz: »Mi a baj velem?« Ez természetes része azoknak a próbáknak, melyek megérlelik az Istennel való barátságunkat. Mindannyian átmegyünk ezen. Fájdalmas, de elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy hitünk fejlődjön. Tudod, Isten mindig jelen van, akkor is, ha ennek nem vagy tudatában. Jelenléte mélyebb annál, semhogy emberi értelemmel vagy érzésekkel mérni lehetne. Neki fontosabb, hogy bízz benne, mint az, hogy érezd. Istennél nem az érzelmek, hanem a hit számít: »Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt« (Zsidók 11:6). Azt kérded, mit tehetnél? Ézsaiás így felel: »Az Úr elrejtőzött… de én bízom benne.« Összpontosíts Isten változhatatlan szeretetére és hűségére! Kapaszkodj ígéreteibe! A lelki szárazság idején támaszkodj Igéjére, ne az érzelmeidre! Ismerd fel, hogy így juttat a lelki érettség nagyobb szintjére. Ha egy barátság csupán érzelmekre épül, az bizony nagyon felületes. Ezért ne nyugtalanítsanak a gondok – Isten kegyelmének ereje még nem fogyott el! Ő veled van, akkor is, ha nem érzed őt.” Isten Igéje számodra ma ez: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5)