Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! (Zsolt 116,7)

Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielõtt kérnétek tõle. (Mt 6,8)

Olvasmányok: Mt 5,1-10(11-12) és Róm 3,21-28

Lekció:Róm 10,3-11 Ézs 62,6-7.10-12

Igehirdetési ige:Mt 5,1-12

Október 31.

"Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt még kérnétek tõle." (Mt 6,8)

Több ez a jézusi mondat, mint egyszerû formai követelmény vagy stílustanács. Benne az Atya ránk vonatkozó igényét fedezhetjük fel: nem arra kíváncsi, hogy milyen látványosan és szépen tudunk imádkozni, hanem hogy kik vagyunk valójában. Imádságunk hûségesen tükrözi istenképünket: az Úrral való kapcsolatunk mélységét, a bizalmunkat.
Isten azt szeretné, ha megértenénk, hogy nincs szükség arra, hogy szavakból emelt barikádok mögé rejtõzzünk, mert õ, a szívünket vizsgáló Isten pontosan tud rólunk mindent. Amikor kapcsolatba lépünk vele az imádkozás idején, akkor velünk akar találkozni.
Az imádság mindig válasz az Úr megszólítására. Õ pedig nagyon közvetlenül szól hozzánk Jézus Krisztusban és a Szentírás igéiben. Ha pedig vele vagyunk kapcsolatban, akkor rá figyeljünk: ne magunkra vagy a környezetünkre, hanem forduljunk teljes valónkkal felé. Az imádság külsõ jegyei, mint a behunyt szem és összekulcsolt kéz is ezt hivatottak szolgálni.
Persze volt negatív példa Jézus korában is szép számmal: mellet döngetõ, szemforgató, népszerûséget keresõ imádság. Akkoriban bevett szokás volt háromóránként imádkozni. A magamutogató kegyes igyekezett úgy elindulni otthonról, hogy az imádkozás órája lehetõleg nyilvános helyen érje, és ezzel elismerést szerezzen magának.
Jézus elhatárolódik ettõl a viselkedéstõl, elítéli a képmutatást és a színjátékot, és a belsõ szobába küldi az imádkozót. Ahogyan õ maga is példát ad csendesen, elvonultan töltött imádságaival, és a Miatyánkkal, amit mindenkori tanítványaira bíz.
Mert amennyire fontos, hogy az imádság személyessége és intimitása megmaradjon, ugyanúgy fontos az is, hogy ne Istent próbáljuk magunkhoz igazítani, kéréseinkkel irányítani, hanem keressük és kérjük az õ akaratát, velünk kapcsolatos terveit. Hiszen pontosan tudja, mire van szükségünk, és az imádság lehetõségét adja, hogy felkészüljünk ajándékai fogadására.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.