Siess segítségemre, Uram, szabadítóm! (Zsolt 38,23)

Pál írja: Az Úr mellém állt, és megerõsített. (2Tim 4,17a)

Olvasmányok: Zsid 13,1-9b és Jak 3,1-12

November 11.

"De az Úr mellém állt, és megerõsített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt." (2Tim 4,17)

Sokat jelent számunkra, ha valaki mellénk áll. Átélhetjük ilyenkor, hogy nem vagyunk támasz, támogatás nélkül. Valaki része az életünknek, bátran számíthatunk tanácsára, erejére, útmutatására, vigaszára vagy egyszerûen jelenlétére. Emberi viszonylatokban is tudunk személyekrõl, akikkel így fonódik össze az életünk. Gyakran elõfordul azonban, hogy akkor ismerjük fel a jelentõségét egy-egy ilyen kapcsolatnak, amikor valamilyen ok miatt elveszítjük egymást.
Hajlamosak vagyunk arra is, hogy a hangsúlyokat oda tegyük, ki hogyan hagyott bennünket cserben. Vajon gondolunk-e arra, a legnehezebb idõkben vagy épp túljutva mélységeken, hogy nem egyedül kell vagy kellett megküzdenünk velük, mert "Jézus-közelben" élhetünk? A Szabadító eljött, hogy része legyen az életünknek, és mi is részt kapjunk az õ életébõl, szabadításából. Jézus utolsó mondata az ég felé tekintõ tanítványok számára a mennybemenetel elõtt az egyik legerõsebb biztatás: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,18-20)
A levél írója rámutat az erõforrásra és a feladatra is. A legfõbb cél az Isten országa, ahová mindannyiunknak van "meghívója". Errõl a lehetõségrõl tehát mindenkinek tudnia kell. Ha életünk Jézust hirdeti, soha nem vagyunk egyedül - mellénk áll és megerõsít, hogy elvégezzük az ige hirdetését. Mindez pedig nem csak a felszentelt lelkészek küldetése - mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy az evangéliumból éljünk, és hirdessük is azt. Olykor szavakkal, de még inkább a Jézustól kapott szeretet továbbadásával. Ha Jézusra merjük bízni magunkat, tanúi lehetünk annak is, ahogyan az örömhírt mások is meghallják, és számukra is életté válik. Legyen így!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.