Eljött az ideje, hogy összegyûjtsem a különbözõ nyelvû népeket. Jöjjenek és lássák dicsõségemet! (Ézs 66,18)

Amikor pedig az Emberfia eljön az õ dicsõségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsõsége trónjára. Összegyûjtenek eléje minden népet. (Mt 25,31-32a)

Olvasmányok: Mt 26,36-41 és Jak 4,1-12

November 13.

"Amikor pedig az Emberfia eljön az õ dicsõségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsõsége trónjára. Összegyûjtenek elé minden népet, õ pedig elválasztja õket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl." (Mt 25,31-32)

Fontos tisztázandó kérdések teszik mérlegre hitelességünket.
Szentírásunk alapján hitünk alapelképzelése a világvégi állapot: a jók és a rosszak kettéválasztása, elkülönítése. A nagy igazsággal való találkozás. Amikor végre az égi hatalom rendet tesz, és minden a helyére kerül. A jók a mennybe, a rosszak a pokolba mennek. És ott vígan élnek, illetve kegyetlenül szenvednek.
Mindez mit jelent? Az Emberfia eljövetele saját halálomban biztosan elér engem. Amikor átlépem a mérhetõ, tapasztalatok alapján megismerhetõ világ és a tapasztalaton túli világ küszöbét. Akkor tényleg megreszketnek majd az egek erõi, és találkozom azzal, aminek itt csupán a nyomát látom és hatását érzem.
Hogy is van ez? Mi az alapja a kettéválasztásnak? A beígért, nagy és fenyegetõ végítéletnek? Az életünk tettei és eseményei? Hogy sikerült-e megvalósítani mindazt, ami - hitünk szerint ajándékként adott - célunk? Hogy tudtuk-e élni egymás között Isten szeretetét? Hogy elfogadtuk-e az isteni mentõövet: Isten Jézusban ember lett, hogy mi értsük õt, és helyettünk vállalta a büntetést, a kereszthalált, a kiszolgáltatottság különös formáit?
Nem akarom negligálni az ítélet nagyságát. Nem akarom menteni magam sem - hogy mindez csupán azokra vonatkozik, akik nem akarnak ezzel törõdni. De hiszem, hogy Isten végtelenségét nem befolyásolja még következetessége sem. Végtelen szeretetének nincsen határa. Hogyan értelmezhetõ így a pokol istennélkülisége?
Milyen szerencse, hogy dolgom nem mások életének megítélése, hanem a saját döntéseim komolyanvétele! Isten szeretetének különbözõ kapcsolataimban való megélése.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.