Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. (Zsolt 36,8)

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1a)

Olvasmányok: Mt 21,1-9 és Róm 13,8-12(13-14)

Lekció:Mt 21,1-9 Róm 13,11-14

Igehirdetési ige:Jer 23,5-8

November 29.

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg õt." (1Jn 3,1)

Életünk folyamán sok embert megismertünk. Vannak, akiket hamar elfelejtünk, és vannak arcok, vonások, amelyeket nem felejtünk el soha. Egy-egy arcvonás, mosoly mélyen belénk ivódik. Nem tehetünk róla, de szüleink, nagyszüleink vonásait, külsõ és belsõ tulajdonságait hordozzuk magunkban, s adjuk tovább.
Isten igéje a Teremtõ gyermekeinek nevez minket. Vajon milyen vonásokat hordozunk magunkon, amelyek az Isten gyermekeire jellemzõek? Isten nagy szeretetet tanúsított irántunk. Ez a szeretet abban nyilvánult meg, hogy saját gyermekét, Jézus Krisztust adta oda és áldozta fel a világban élõ emberekért, hogy mi Isten gyermekei lehessünk hit által. Elõször ezt az Istentõl jövõ érthetetlen, mindent odaadó szeretetet kell meglátnunk. Ennek a felülrõl jövõ szeretetnek kell megjelennie Isten gyermekeinek életében. A szeretet mély arcvonása mellett ott vannak az igazság cselekedeteinek vonásai is az Isten gyermekei arcán. Errõl az arcról hiányoznak a hamisság, a bûn, a bosszú, a gonoszság vonásai. Minél mélyebben hisz az ember a feltámadott Krisztusban, és vállalja a tanítványi lét örömét, annál jobban megjelennek Isten gyermekei arcán a Feltámadott vonásai. Isten gyermekeinek arca Krisztus arcához kezd hasonlítani.
Egy kis faluban az óvodások sétálnak a járdán. Idõs asszonyok a kispadon ülve nézik a gyermekeket, és sorolják az arcok alapján, ki kicsoda. Mindegyik gyermek hasonlít valakire. Vajon mi hasonlítunk-e Isten fiára, Krisztusra? Törekednünk is kell arra, hogy Krisztus imitátorai legyünk világunkban. Életünkkel, sorsunkkal, cselekedeteinkkel megmutatjuk a Mester tanítását. Isten gyermekeit nem ismeri a világ, mert nem ismeri Krisztust sem. A mi feladatunk, küldetésünk ebben a világban, hogy megjelenítsük Krisztus arcvonásait életünk különleges arcán.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.