Megalázza a kevély tekintetû embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. (Ézs 2,11)

Isten nem személyválogató. (Róm 2,11)

Olvasmányok: Mt 27,27-30 és Ézs 43,1-7

December 4.

"Mert Isten nem személyválogató." (Róm 2,11)

Az elsõ század közepén leírt gondolat kifejezi Pál apostol azon nézetét, hogy a törvény nem ismerése nem menti fel az embert a bûn alól: "Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek majd el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet." (12. vers) Ugyanakkor nem a törvény ismerése vagy nem ismerése dönt, hanem az ember életvezetése. Pál apostol vallási alapon tesz különbséget zsidó és görög között. Az a fajta megkülönböztetés, amely a 19. század közepétõl Európában kialakult, hogy a gyarmati népek leigázását morálisan elfogadható, "természetes" folyamatként írja le, és arra törekedett, hogy külön fajoknak állítsa be õket, még nem volt ismert. Igaz viszont az is, hogy a Biblia szerint Isten a népével szembekerülõ kánaáni, palesztin népeknek nem kegyelmezett - persze csak akkor, ha Izrael hallgatott rá. Érzékszerveinkkel fogjuk fel a körülöttünk levõ világot, és az érzékelésnek az egyik lényeges vonása, hogy a különbségekre jobban felfigyelünk, mint a hasonlóságokra, és ezeket felhasználjuk elõítéleteinkben is.

"Van, akit nem várnak, csak érkezik.
Van, aki azért van, mert elhiszik.
Van, aki feltámad, ha kivárja,
S van, aki egyszerûen születik a világra.
Van, aki megmondja, hogy mit szabad.
Van, aki nem teszi, amit nem szabad.
Van, aki nem tudja, hogy nem szabad,
S olyan is van, akirõl nem értem, hogy mért szabad?"
(LGT: Mindenki másképp csinálja)

Krisztus felhívja a kánaáni asszony figyelmét, hogy õ elsõsorban Izrael fiaihoz küldetett, de aztán a gyógyítás mellett dönt, és ebben nem az asszony hovatartozása a meghatározó tényezõ, hanem az, hogy az asszony hittel kéri õt, mint annyi más esetben, amikor Jézus segít a hozzá fordulókon. Õt követve nekünk sem vélt különbségeket kell a másik emberben keresni, hanem azt, ami tisztelni és szeretni való, Isten teremtésébõl eredõ érték.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.