Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára. (Ézs 61,11)

Aki pedig magot ad a magvetõnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetõmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. (2Kor 9,10)

Olvasmányok: Jób 2,1-10 és Mk 12,35-40

Ez az a bizodalom, amellyel õhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket.
János elsõ levele 5, 14.

Ideig való, testi javakért is könyöröghetünk. De teljesen Istenre kell hagynunk, hogy megadja-e azokat vagy sem. Mert - mint Pál is mondja - mi nem tudunk kérni, ahogy kellene. Sokszor például arra van szükségünk, hogy Isten rajtunk hagyja a keresztet és szenvedést. S mivel egyedül õ tudja, hogy mi szükséges és mi válik javunkra, akaratát a miénk elé kell helyeznünk és béketûrésben mutatni meg engedelmességünket.
Mikor azonban nem testi, hanem örökkévaló javakról van szó, teszem, hogy Isten minket igéjében megtartson, megszenteljen, bûneinket megbocsássa, nékünk Szentlelket és örök életet ajándékozzon, itt egészen nyilvánvaló és bizonyos az Isten akarata. Akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Akarja, hogy minden ember megismerje bûnét s higgye a Krisztusban bûnei bocsánatát. Mikor tehát ilyeneket kérünk, akkor nem kell utána tennünk, hogy mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Mert hiszen tudjuk, hisszük, hogy õ ezeket készségesen és minden bizonnyal adni akarja. E tekintetben igéje egészen világos és akarata nyilvánvaló.

Egyet kérek fõképen, 
Hogy szent országodat 
Kereshessem én elõször 
Mint legtöbb havamat.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.