Az Úr így felelt:... Kegyelmezek, akinek kegyelme­zek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. (2Móz 33,19b)

Pál írja: Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerõsített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet elõbb õt káromló, az övéit üldözõ és erõszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem. (1Tim 1,12-13)

Olvasmányok: Jób 9,14-23.32-35 és Jn 15,9-17

Betegségeinket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá. 
(Ézs 53,4) 

Milyen világos és hatalmas ige ez! Krisztus szenvedését a mi betegségünk és fájdalmunk okozza. amit nekünk kellett volna örökké hordoznunk, azt õ hordozza. a fájdalom, amit mi érdemeltünk, hogy örök halállal haljunk, étlen-szomjan kínlódjunk, mind-mind õrajta van. szenvedése engem, téged – valamennyiünket – illet, mert hiszen értünk történt, s nekünk vált javunkra. Mi pedig azt hittük, hogy Isten ostorozza, veri, kínozza. Úgy is van. Hiszen Mózes maga mondja: „Átkozott minden, aki fán függ.” ezért szidalmazták kárhozottnak, átkozottnak. Magán se tud segíteni, hogy tudna máson?! De rosszul látták.Mert hiszen a mi fájdalmainkat hordozta. Külsõ látszatra mintha átkozott volna. Voltaképpen pedig a mi fájdalmainkat hordozza. „Azért van rajta büntetés, hogy békességünk legyen, és az õ sebeivel gyógyultunk meg.” õ bûnhõdik, miénk a béke. Mi haragítottuk meg Istent, s õ vezekel érte, hogy bûneinktõl megváltva, békességhez jussunk. néki szenvedni kell, mi pedig megmenekültünk. Mily gyalázatos dolog volna ekkora szeretetet és irgalmasságot csak úgy elfelejteni! 

Én vagyok oka e nagy büntetésnek, 
Hogy a latrok közt keresztre feszítnek; 
Amit, Uram, te szenvedtél helyettem, 
Én érdemeltem.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.