Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is. (Dán 9,7)

Jézus mondta: Egy embernek volt két fia. Az elsõhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szõlõben! õ így felelt: Nem akarok. Késõbb azonban meggondolta magát, és elment. (Mt 21,28-29)

Olvasmányok: 1Kor 15,35-49 és 1Pt 1,13-16

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok. 
Korinthusi elsõ levél 15, 17.

Semmiképpen ne tágíts attól, hogy Krisztus halálodat és bûnödet magára vette. Hiszen Krisztus feltámadását éppen ezért kaptuk ajándékba. Ha nem élek vele, megkárosítom az én Uramat, mert megbénítom húsvéti gyõzelmét. Pedig a feltámadás nem valami tétlen diadal. Sõt arra való, hogy erõforrás legyen. Hogy kísértésben, bûneim rettentése között ne nézzek egyébre, hanem mindig csak Krisztus boldogító feltámadására.
Aki ezt a gyõzelmet szívébe vési, - máris üdvözült. Viszont, akinek nincs nagypéntekje és husvétja, egyáltalán nincs annak jónapja egész esztendõben. Sõt egyenesen vége van annak, aki nem hiszi, hogy Krisztus érte szenvedett s támadott fel. Hiszen keresztyének is azért vagyunk, mert Krisztusra nézhetünk, mondván: Édes Uram, bûnömet magadra véve Mártonná, Péterré, Pállá lettél s ezzel az én bûnömet széttapodtad és elnyelted. bûnöm tehát nenm nálam, hanem nálad van: Te mondád. Nagypénteken még minden bûnöm elõttem kavarog, de husvétkor új ember születik, akin nincs többé bûn. Mindez a Te ajándékod, ki legyõzted bûnömet, halálomat, ördögömet.

Az Úr feltámadott,
Diadalmaskodott
Már a halálon;
Erejét elvette,
Megszégyenítette,
Az Urat áldom!
Megverte és megnyerte
Lelkünk minden ellenségét,
Zengjük dicsõségét!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.