Én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek. (Zak 8,13)

Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejébõl volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezõleg, a mi alkalmasságunk Istentõl van. (2Kor 3,5)

Olvasmányok: 1Jn 4,1-6 és 1Kor 8,1-6

Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek.
János 14, 20. 

Az elsõ és legfontosabb az, hogy Krisztus az Atyában van. Így semmi kétség, hogy amit az ember-Krisztus mond és tesz, az szól az ég angyalainak, a világ zsarnokainak, a pokol ördögeinek, a rossz lelkiismeretnek s minden mi gondolatainknak. S ha biztos lehetek afelõl, hogy amit Krisztus gondol, mond és akar, az Atya is akarja, akkor minden gonosszal dacolhatok. Mert hiszen akkor Krisztusban enyém az Atya szíve és akarata. Akkor Krisztust látom s ragadom meg az Atyában s az Atyát Krisztusban s akkor nem látok haragot, halált és pokolt, hanem csupa kegyelmet, irgalmasságot, mennyországot és életet.
Aztán tovább mehetünk. Mikor immár mindez a tiétek - mondja Krisztus - akkor tudhatjátok, hogy én Megváltótok vagyok. Minden hibátokkal, fogyatkozástokkal, bûnötökkel, kárhozatotokkal és halálotokkal Énbennem vagytok. S bennem jó helyen vagytok. Mert én viszont csupa igazság, élet és üdvösség vagyok. Így bár magatokban bûnösök vagytok, Bennem megigazultok. Bennetek halál, de Bennem életetek van. Magatokban nyugtalanság, de Bennem békességetek van. Timagatokban kárhozottak vagytok, de Bennem áldottak és üdvözültek.

Jézust el nem bocsátom, 
Mivel magát adta értem; 
Nagy hálával õt áldom, 
Legyen övé teljes éltem. 
õ én világosságom 
Jézust el nem bocsátom.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.