Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. (Ez 34,12a)

Könyörüljetek azokon, akik kételkednek. (Júd 22)

Olvasmányok: Lk 13,31-35 és Róm 3,1-8

Február 16.

"Könyörüljetek azokon, akik kételkednek." (Júd 22)

A 328-as evangélikus énekünk talán a legnagyobb evangélikus sláger. Szinte nincsen olyan bibliaóra, amikor valaki ne kérné ezt az éneket, ezzel a felkiáltással: "Ez a kedvencem!" És erre a reakció általában a jelenlévõktõl a következõ szokott lenni: "Nekem is, nekem is, nekem is!" Mondhatnám elegánsan, hogy "nekem is", de nem mondom, és ennek a legfontosabb oka ez a szövegrészlet, ez a mondat: "Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát."
És hogy mi is az alapvetõ kritikai pontom? A szövegrészlet szembeállítja egymással a kételkedést és a hitet. Mintha egy jó meg egy rossz döntés feszülne egymásnak. Kételkedés vagy hit. Mintha azt akarná üzenni a szerzõ, de mi is, akik énekeljük ezt a hõn szeretett dalunkat, hogy "ha kételkedsz, testvér, akkor nagy baj van", sõt "ne is számíts semmire, testvér, se az Úrra, se a válaszra". Mert valami hiba van benned, veled, körülötted testvér! Ha kételkedsz...
Lenyûgözõ, ahogy Júdás levelében arra biztat minket a szerzõn keresztül - hisszük, valljuk és reméljük - maga az Örökkévaló, hogy kételkedni szabad. Megerõsít minden kételkedõt, hogy nekik (nekünk) minden kétséget kizárólag a körön belül van a helyük (helyünk), és szeretet, ölelés, segítség, vagyis könyörület az õ (a mi) osztályrészü(n)k, nem pedig kirekesztés, válasz nélküliség vagy éppen cinikus csend. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek... - kéri a Júdás-levél szerzõje, felerõsítve ezzel Jézus és Tamás történetét: Tamás kételkedik, elbizonytalanodik, és (!) Jézus könyörül rajta, ezért Tamás éppen e miatt a könyörülettel átitatott bizalom miatt képessé válik a hitre.
Óriási kiváltság és szabadság ez! Olyan Mestert követhetünk, akinél szabad elbizonytalanodni, kérdezni, megkérdõjelezni dolgokat, vívódni, kételkedni. Mennyei bizalom ez, amely a mai napon a te bizalmadra vár. "Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jó tudod." Lehet neked is, legyen neked is más! Merd elhinni, hogy egy könyörületes Úr vendége vagy! Ma érted szól, neked szól a biztatás: "Tamáskodj, és bízva bízzál!"

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.