Az én Uram ad nekem erõt. (Hab 3,19a)

Ezért tehát nem csüggedünk. Sõt ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE

Olvasmányok: Jn 3,1-8(9-15) és Róm 11,(32)33-36

Lekció:Jn 3,1-11(12-15) Ézs 6,1-13

Igehirdetési ige:Róm 11,33-36

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 31.

"Ezért tehát nem csüggedünk. Sõt ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra." (2Kor 4,16)

Belsõ lendületA fiatal lelkész leugrott a teherautó magas vezetõfülkéjébõl, és lendülettel köszöntötte az elsõ gyülekezete tagjait, akik a parókia elõtt várták.
Régen volt. Több évtized is elmúlt azóta. Ma már biztos nem merne olyan nagyot ugrani, és lassabban lép. Megöregedett. Néha talán el is csügged, hogy már nem megy azzal a lendülettel és erõvel a munka.
Ismerõs ez az érzés.
A bölcs apostol azt írja szívünkbe, hogy a külsõ embernél, a test lendületénél van fontosabb. Nem az teszi hitelessé az embert, hogy fürgén tud szaladni, lendületesen tud tenni és nagy erõvel tud munkálkodni, hanem az, hogy van valami belsõ kincse. A külsõ ember, a test erejénél fontosabb a belsõ ember kincse.
Látjuk, hogy a világ nagy erõkkel akar tenni a külsõ ember megromlása ellen. Testépítõ edzések, ránctalanító krémek, õsz hajakat eltakaró festék és erõsítõ vitaminok sora érhetõ el már mindenki számára. De nekünk, akik az Isten szeretetének vonzásában élünk, többre van szükségünk! Arra, ami nem a külsõt, hanem a belsõ embert erõsíti.
Mert mit ér, ha egy korhadó, tartását vesztett lécet dekoratív lakkfestékkel vonunk be? Lehet, hogy kívülrõl szebb lesz, de aligha lesz erõsebb!
Az apostol átélte azt, hogy nem a test ereje teszi hitelessé a szolgálatban. Ezért bátorít, hogy a belsõ ember erõsítéséhez mi is merjünk élni azokkal a lelki táplálékokkal, amelyeket az Isten kínál nekünk. Merjünk élni Jézussal, aki az élet kenyere. Merjünk élni az igével, amely vigasztal és erõsít, s még ha a halál árnyékának völgyében járunk is, akkor sem kell félnünk. Merjünk élni az úrvacsora ajándékával, mert az erõnkön felül való útra ilyen, Jézus által nyújtott táplálékra van szükségünk.
A biológia valóság. A külsõ emberünk nem maradandó, a porból vett test nagyívû élet után is megromlik! Még a szellemi képességek tárháza is kiürül. De ha belsõ emberünk egyetlen kincse marad meg, a Krisztusba kapaszkodó hit, akkor soha semmit nem veszítünk el.
Hát miért csüggednénk? Csüggedjen az, akinek fontosabb a külsõ, mint a belsõ, az emberi erõ, mint az Isten ereje, a földi alkotásai, mint az Isten örök világa! Csüggedés nélküli örömben tegyünk meg mindent azért, hogy sokak tartsák fontosnak az Isten belsõ embert megerõsítõ szeretetét.

 

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.