Az örvendezõ szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. (Péld 15,13)

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincsébõl hoz elõ jót, a gonosz ember gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt. (Mt 12,34-35)

Olvasmányok: Mt 15,29-39 és 1Móz 41,37-57

Június 18.

"Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincseibõl jót hoz elõ, a gonosz ember gonosz kincseibõl gonoszt hoz elõ." (Mt 12,34-35)

Ritkán találkozunk az evangéliumokban a felmérgesített vagy keményen fogalmazó Jézussal. Ez az ige ilyen. Viperafajzatoknak nevezi a farizeusokat, akiket leleplezett a kérdésük, amellyel el akarták õt veszejteni. De sokszor éppen az indulat az, ami segít megérteni, hogy a helyzet, amelyben vagyunk, a szavak, amelyek elhangzanak, nagyon-nagyon fontosak. S éppen a felfokozott lelkiállapot vagy a kemény szóhasználat mutat rá arra, hogy mennyire komolyan kell venni az elmondottakat. Mint ahogyan ez most is történik.
Jézus szavai egyértelmûvé teszik a dolgokat: a jó jó, a rossz rossz. A legõsibb ellentétpárról beszél. A kettõ nem összekeverhetõ, nem felcserélhetõ. Persze az ördög mindig ezzel próbálkozik, a Biblia elsõ lapjain is pont ezt olvassuk. És azóta is hányszor letértünk a jó útról miatta!
Mi, emberek leginkább arra figyelünk, hogy mit hallunk. Emiatt vagyunk sokszor becsapottak, mert mást hallunk, mint amit látunk, s hagyjuk, hogy a kimondott szó hatalmába kerüljünk. Hogy kinek mivel van tele a szíve, azt mi nem tudhatjuk, sem nem vizsgálhatjuk, de hallhatjuk! Vannak, akik mindig, mindenhol csak panaszkodnak, mert semmi nem elég jó nekik, hiszen a szívükben is vákuum van csupán érzések helyett. S vannak, akik igyekeznek békét teremteni maguk körül, mert lelki békességük van, s belõlük "ez hallatszik ki".
Honnan lesz a szívemben jó kincs? Ki teszi bele? És ha már benne volt egyszer, akkor hová lett? Ezek a kérdések hamar felvetõdhetnek bennünk. Lehet bennem valami jó is, bár bûnös vagyok? Jézus egész élete arról tett tanúbizonyságot, hogy semminek és senkinek sem kell úgy maradnia, ahogyan van. Ezt hívjuk újjászületésnek, megváltásnak!
Igen, Jézus Krisztus újjá, jóvá teremthet és jóvá is teremt bennünk mindent, ha engedjük, ha kérjük tõle. De sajnos sokszor beletörõdünk a helyzetünkbe, sorsunkba, s csak várjuk, lessük, hogy történjen valami (jó). A keresztyén embernek feladata, hogy keressen, zörgessen és kérjen. Keresse a jót, kérje a jót, és igyekezzék megtalálni az ajtót is ehhez. Jézus Krisztus maga a válasz minden kérdésünkre, aki ma azt ígéri, hogy meg tud változtatni minket, hogy a szívünk jó kincseket õrizzen, amelyek az üdvösségre segítenek minket!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.