Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. (Zsolt 75,8)

Mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. (Jel 16,7)

Olvasmányok: Fil 2,12-18 és Mt 9,1-8

Augusztus 1.

"És hallottam, hogy így szólt az oltár: Igen, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid." (Jel 16,7)

A Jelenések könyvének 16. fejezete jelképes és súlyos látomásaiban megrendítõ módon írja le az ókori Római Birodalomra váró csapásokat, amelyek végül is annak pusztulását okozzák. A prófétai jövendölés szinte szó szerint beteljesedett Róma történetében. A világot sújtó katasztrófasorozatban a szentek Isten tényszerû és részrehajlás nélküli ítéletét ismerik fel, illetve hirdetik ki.
Nem emberi értelemhez, ítélethez, jogossághoz vagy viszonossághoz mérten nyilatkoznak meg a vértanúk, akik közbenjárókként könyörögnek szüntelenül Isten és a Bárány, azaz Krisztus mennyei templomának szentélyében az emberiségért. Ugyanakkor Isten világkormányzó, történelmet is formáló akaratának titkába nyújtanak némi bepillantást Krisztust magasztaló hitvallásukkal. Szózatuk nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten áll az emberi történelem, a természet erõinek és történéseinek hátterében angyalainak légióival, akik maradéktalanul végrehajtják küldetésüket. Akkor is, amikor hírhozókként jelentik ki elõre Isten örökkévaló tervét, és akkor is, amikor ítéletet hajtanak végre.
Fontos azt is látnunk, hogy a mennyei jelenések történéseinek sorozatában nem egyszerûen valamiféle isteni "vendettáról", bosszúról van szó a fenti eseményeknél. A bûn mivoltának és minõségének éppen az a lényege, hogy önmagában ítéletes és pusztulásra méltó. Abban a minõségében, ami a lényege, amit hordoz, és amiben szüntelenül megnyilvánul. Vagyis, hogy igaztalan, részrehajló, kegyetlen, tönkretesz és pusztít, megnyomorítva mindent, akarva-akaratlanul. Ezért és ezzel kihívja maga ellen a világmindenség Teremtõjének és Megváltójának cselekvését. Hogy tudniillik a szeretet, a jóság és az élet érdekében és érdekéért fellépjenek és megvédjék azt, ami isteni minõség: az életet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Isten nem büntetéspárti, hanem életpárti. Azt oltalmazza, védi és táplálja, ami önmagából való, s ami Krisztusban teste töltött magára. Testét, az anyaszentegyházat és minden teremtményét is!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.