Összegyûjtöm a föld peremérõl. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülõ asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza. (Jer 31,8)

Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. (Lk 14,23)

Olvasmányok: Lk 23,6-12 és Mt 13,44-46

Augusztus 28.

"Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam." (Lk 14,23)

Ha meghívnak valahová, ha készülnek a fogadásunkra, érkezésünkre, illik elmenni, megtisztelni a vendéglátót azzal, hogy elfogadjuk a meghívást. Van úgy, hogy akadályoztatva vagyunk, és nem tudunk elmenni, de az embernek törekednie kell arra, hogy indokolatlan távolmaradásával ne bántsa meg a másik embert.
Mindannyian átéltük már, milyen volt, amikor a mi meghívásunkat utasították vissza, és talán magyarázatot sem kaptunk. Számomra a legemlékezetesebb ezek közül, amikor az esküvõnkre néhányan nem jöttek el, olyan emberek, akiket azért hívtunk meg, mert nagyon fontosak voltak nekünk, és nagyon fájdalmas volt megtapasztalni, hogy mivel távol maradtak, mi talán nem voltunk hasonlóan fontosak a számukra.
Ha meghívnak egy születésnapra, az nagy dolog, hiszen gondolnak ránk, szeretnének velünk ünnepelni. Ha meghívnak egy esküvõre, még nagyobb dolog, szeretnék megosztani örömüket velünk, életük nagy eseményének részeseivé lehetünk. Ha az Úr meghív az õ lakomájára, az pedig hatalmas dolog, azt hiszem, visszautasíthatatlan ajánlat, meghívás.
A példázatban mégis ez történt: sokan sok kifogást kerestek, találtak, és aztán nem mentek el a lakomára, nem fogadták el a meghívást. Vajon mi nem keresünk-e sokszor kifogásokat, mentjük magunkat: miért nem tudtam épp ott lenni a templomban vagy a bibliaórán? Vigyázzunk, nehogy az életünk nagy meghívására is kifogást keresve nemet mondjunk, amikor az Úristen az õ mennyei lakomáját készíti elõ nekünk, és azt mondja: gyere, téged is várlak, neked is megterítettem, neked is készítettem egy öltözet fehér ruhát! Mert a meghívás az Istentõl érkezik, az ajándékot sem én viszem, hanem õ adja nekem, viszont egyetlen dolgom nekem is van: igent mondani Isten hívására. Az elkötelezettségemmel, a bûnbánatommal, az elbukásból való felállással, a bizonyságtétellel. Az egész életemmel.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.