Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Uram? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicsõ tetteiben, csodákat cselekvõ, mint te? (2Móz 15,11)

És különbségek vannak az isteni erõ megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (1Kor 12,6)

Olvasmányok: Fil 1,19-26 és Mt 20,1-16

Szeptember 24.

"És különbségek vannak az isteni erõ megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz." (1Kor 12,6)

Különbségek vannak a gyülekezeti tevékenységekben vagy szolgálatokban, különbözõ tálentumokat kaptunk, mindenkinek másra van tehetsége vagy elkötelezettsége. Különbség van a cselekedetekben, de ami a dologban közös, az az, hogy ugyanaz az Isten, aki képessé tesz rá minden hívõt. Ez két dologra ösztönöz bennünket: hogy engedelmeskedjünk neki, és hogy imádjuk õt!
Amikor nem azzal kérkedünk, milyen isteni erõvel rendelkezünk vagy milyen fontos munkát végzünk mi, akkor tud igazán elkezdeni használni minket az Isten. Luther gondolatát sosem lehet elégszer hallani és a szívünkbe vésni, amelyet a Máriáról szóló mûvében ír: Az Isten nem tud maga fölé nézni, mert nincs felette senki; maga mellé sem tud tekinteni, mert nincsen hozzá hasonló. Csak maga alá tud tekinteni, és minél mélyebben van valaki, õ annál inkább látja. Ezért tudta Máriát is felhasználni az Isten, mert engedelmes tudott lenni.
Eszembe jutott egy történet, amelyet egy édesapától hallottam. Általában az estéket mindig a családjával tölti, egyszer azonban haza kellett vinnie egy kis munkát, ami másnapra szükséges volt. Vacsora után el is vonult, hogy foglalkozhasson vele, de az öt gyerek folyamatosan bement hozzá valamilyen ürüggyel: pénzt kérni, kimenõt megbeszélni, aláíratni az ellenõrzõt, a negyedik élete tervét akarta feltárni. Az apuka egyre inkább elvesztette a türelmét, és mondta, hogy hagyják békén. Egy ideig csend volt, belemélyedt a munkájába, aztán megint nyílt az ajtó. Megjelent a legkisebb. Mérgesen ráförmedt: te meg mit akarsz? A kicsi megszeppenve csak ennyit mondott: semmit nem akarok, csak odaülnék, és nézni szeretném, hogyan dolgozol. Nem kell semmi tõled, te kellesz nekem. Ez az Isten imádásának a lényege. Most nem kérek semmit, még csak nem is köszönök meg semmit. Tele vagyok örömmel amiatt, hogy te vagy, hogy ismerhetlek, hogy véghezviszed bennem mindezt. Tied a hatalom!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.