Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. (Zsolt 63,8)

Pál írja: Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)

Olvasmányok: Lk 22,14-20 és Jn 9,1-12

Augusztus 8.
Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tõle: "Hiszel te az Emberfiában?" Õ így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki. "Látod õt, és aki veled beszél, õ az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta õt. (Jn 9,35-38)

A meggyógyított vakon született ember szókimondó bátorsága miatt meglakolt. Kiközösítették a Jézusra haragudó farizeusok. Az õ zárt gondolatvilágukba egyszerûen nem fért bele az, amit Jézus tett és hirdetett. Taníthatatlanok, elõttük nincsenek érvek, még magukat a tényeket is letagadják. Õk, a zsinagóga zsarnok vezetõi nem tûrnek ellenvetést. A kizárással nem csak fenyegettek, így is határoztak.
Emberünk nagyszerûen viselkedett. Pedig Jézusról még nem tudott mindent. Miután született vakságából meggyógyította, csupán arról volt meggyõzõdve, hogy õ próféta (17. vers), s ha "nem volna Istentõl való, semmit sem tudott volna tenni" (33. vers). Óriási ajándékot kapott gyógyulásával, ezt nem hajlandó tagadni, de még kisebbíteni sem. Jézus iránti hálája erõssé és bátorrá tette, szinte hitvallóvá. Hite még nem teljes, de ebben a "félkész" állapotában is bizonyságot tett. Bátor szókimondásához erõsen ragaszkodott.
A csoda folytatódik, kiteljesedik. A meggyógyult minél többet mond el Jézusról, annál közelebb jön hozzá Urunk. Jézus soha nem hagyja magára azt, akit miatta megszorongatnak vagy megbüntetnek. Õt is megszólítja: "Hiszel te az Emberfiában?" Ezt az Ószövetségbõl származó nevet Jézus saját messiási küldetésére használta. Ember vagyok, de ugyanakkor az Isten küldötte, egyszerre gyönge és hatalmas. Küldetésem szenvedésen át vezet a diadalra. Azt mondta ezzel Jézus: "Én gyógyítottalak meg. Megnyitottam vak szemed, de ha hiszel bennem, szíved és életed is meggyógyítom. Messiásod vagyok, de több is annál. Az élet kenyere, az Atyához vezetõ út, bárányaimat számon tartó jó Pásztor."
A meggyógyultat lenyûgözi Jézus nagysága és ajándékozó szeretete. Leborulva imádja õt, s boldogan jelenti ki: "Hiszek, Uram."
A gyógyulás csodája egy másik szinten ismétlõdött: "...vak voltam, most látok." Elõször a testi szemét nyitotta meg Urunk; ekkor még csak annyit tudott Jézusról, hogy Istentõl küldött csodatévõ. Most kinyílt az eddig vak szíve is, s meglátta Jézusban az Isten teljességét. Térdre roskadt. Ez a legnagyobb csoda, amikor valaki térdre roskad Jézus elõtt!

Uram!

Hiszek, Uram, de erõsíts, Egyedül tebenned bízom,
Kételkednem, ó, ne hagyj; S egykor téged, én Jézusom,
Bûn, halál ellen bátoríts, Ott, hol bánat nincs többé,
Üdvöm, gyámolom maradj! Láthatlak mindörökké. (EÉ 418,4)Ámen.