A megigazulás Istenen múlik, nem önmagunkon

“De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el.  (Máté 21:28-30.)

Ez a példázat válasz volt arra, hogy a vallásos vezetők elutasították Jézus tekintélyét. A példázaton keresztül Jézus megmutatta, hogy Isten elutasította a zsidókat válaszul, amiért ők elutasították Jézust, a Fiút.

Ezek a vezetők rendelkeztek a kegyesség bizonyos formájával, ahogy a második fiú a példázatban, de nem cselekedték meg Isten akaratát. A vámszedők és prostituáltak nem rendelkeztek külső kegyességgel, de amikor szembetalálták magukat János prédikációjával, sokan megtértek közülük, és elkezdtek Isten akaratának megfelelően cselekedni, ahogy az első fiú tette a történetben.

Ezek a vallásos zsidók, akik Mózes székében ültek saját magukat tették alkalmatlanná arra, hogy Isten képviselői legyenek itt a földön, képmutatásuk és szívük keménysége miatt. Még a vámszedők és a prostituáltak is előttük jártak, akik megtértek János beszédére. Nincs egyetlen egy bűn sem, ami olyan gyakori lenne a vallásos emberek között, mint az önigazultság – szájjal tisztelni az Urat, miközben a szív távol van Tőle.

Ezek a bűnösök előbb mentek be Isten Királyságába, mint a vallásos zsidók, mivel ők tudták, hogy bűnösök és hitüket a Megváltóba vetették. Az egyik leghalálosabb dolog a vallásos önigazultsággal kapcsolatban az a megtévesztés, hogy a saját jó cselekedeteink miatt menekülünk meg. Nem menthetjük meg önmagunkat, tekintet nélkül cselekedeteink jóságára. Ki akarna a legjobb bűnös lenni – a pokolban?

Andrew Wommack