Szeretettel köszöntelek a Dícsérd az Urat. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Dícsérd az Urat. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Dícsérd az Urat. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Dícsérd az Urat. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Dícsérd az Urat. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Dícsérd az Urat. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Dícsérd az Urat. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Dícsérd az Urat. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Befogadni egymást
„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róm 15,7)
Feltehetjük a csöppet sem költői kérdésnek szánt dilemmát: vajon befogadó-e az egyházunk, vagy pedig inkább a zártság jellemző rá. Mindkettőre tudunk pozitív és negatív példákat említeni. Az elsőhöz főleg negatív dolgok jutnak eszünkbe: hol, kiket nem sikerült mégsem befogadni a gyülekezet közösségébe. A másodikat sokan éppen erénynek vagy erősségnek tartják: milyen jó hogy ennyire zárt világban, burokban él az egyház: kevésbé tör be a világ, a világiasság a gyülekezetekbe. Véleményem szerint az egyház jövője múlik ezen a kérdésen. Annak a valósága, hogy vajon elhisszük-e magunkról, hogy erősek vagyunk, s hogy az erőnk nem magunkban, hanem Krisztusban van. Ezért nem félni kell az újtól, az idegentől, a változástól, hanem inkább nyitottan fogadni. Ebben persze van kockázat is, hiszen ha valami ismeretlent engedek be az otthonomba, a gyülekezetembe, a szívembe, akkor annak van veszélye is. Pál hasonló dologról ír a Rómaiaknak, akik ugyanezekkel a dilemmákkal néznek szembe. Mi legyen azokkal, akik csatlakozni akarnak a gyülekezethez, akár van hitéletük, akár nincs. Különösen sok veszély jelentettek, akik korábban pogány kultuszokban éltek: mi minden marad meg azokból? Nem lazítja-e fel a gyülekezetet, ha sok idegen lesz? Nem őröli fel a tradíciót az új? Pál egy utat lát: fogadjátok be egymást. Először a szívünkben dőlnek el a dolgok: ha valakit közel engedünk magunkhoz akár fizikailag is, akkor tudunk viszonyba kerülni vele. A gyülekezet erőseinek el kell hordozni a hitben gyengébbeket. Ebben Pál Jézus példáját adja elénk: Jézus sok olyat is befogadott a maga köreibe, közel engedett magához, akiknek a társadalmi konvenciók ismeretében távol kellett volna maradni. De áttörte ezeket a gátakat, ahogy már születésével is áttörte az Atya az ég felhőit, az ég és föld határait.
Amikor a keresztelünk, akkor befogadunk egy gyermeket az Isten közösségébe, az egyházba, a gyülekezetbe. Pedig még nem tett semmit, maximum azt, hogy a világra jött, eszik, alszik és néha rámosolyog a rokonságra. Mi is azért fogadhatjuk be egymást, mert ő befogadott minket. (Bölcsföldi András)
A nap gondolata:
A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Mai Ige.
Mai Ige.
Mai Ige.
Mai Ige.