2015. december 21. hétfő

Szavak vagy tettek?
„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1János 3:18)

Törődnünk kell az emberek lelki és fizikai szükségleteivel. Aki nem tudja, honnan fogja előteremteni a következő étkezésre valót, vagy azt, hol tudja álomra hajtani a fejét, az nehezen tudja megérteni, hogy Isten szereti őt. Világszerte egyre nagyobb a kereslet az ingyenkonyhákra és élelmiszer segélyekre. Egy jótékonysági szervezet önkéntese, Cindy Crosby írta: „Minden pártfogoltunk más és más, mint a kaleidoszkóp mintái: a nyugdíjas, az értelmi fogyatékos, az egyedülálló anya, a fiatalember, aki nehéz helyzetekbe keveredett… és nem mindenki hálás. Van, aki haragos… néhányan nem is néznek a szemünkbe… mások elmennek anélkül, hogy egy pár szót is szólnának… Ha csak azért jelentkezel önkéntesnek, hogy jól érezd magad, akkor hamar fel fogod adni.  A fennkölt eszmék összetörnek, mint festett üvegablak, ha bedobják kővel… A sikertörténeteket azonban sohasem feleded… a menekült anya, akinek a fiát felvették ösztöndíjjal a Harvard egyetemre… az asszony, aki többször mondott köszönetet, hogysem meg tudnám számolni… a hatgyermekes anya, akin szinte tapintható volt a megkönnyebbülés, mert arra a hónapra megoldódott családja élelmezése… Ilyenkor visszaemlékszem Jézus szavaira: »éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok« (Máté 25:35). Az éhezés már nem egy elvont fogalom számomra, hanem arcokat látok magam előtt. Ez nagy különbség.” Könnyebb elméletben szeretni, mint valóságosan, főleg, ha problémás emberekről van szó, vagy olyanokról, akik különböznek tőlünk. Az igazi szeretet azonban nem aszerint működik, hogy mi esik jól vagy rosszul, hiszen Isten már felállította a mércét. „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1János 3:17–18).